Az első perctől éreztették velem, hogy milyen fontos játékosnak tartanak – Gazdag Dániel a Mandinernek!

Rákeresett már, ki a Columbus Crew történetének legjobb góllövője?
Jó ötlet, meg is nézem gyorsan. Nagy teljesítmény lenne akár csak megközelíteni a klub legjobb gólszerzőjét, bár Philadelphiában sem úgy álltam neki, hogy rögtön ezt tűzöm ki célul magam elé. Ahogy látom, 79 gól a rekord, úgyhogy nem lehetetlen. Szeretnék minél tovább maradni a csapatnál, és ha minden a terv szerint alakul, akkor benne van, hogy odaérek.

Az örökranglistát vezető Brian McBride megfordult Németországban és Angliában is, a kettő között pedig szépen termelt Columbusban. A legtöbb gólpasszt jegyző játékos neve viszont ismerősen csenghet, hiszen Robert Warzychát egykoron a Honvédtól szerződtették.
Tényleg kicsi a világ! Nem ismertem ezt a sztorit; nagyon különleges, hogy éppen a korábbi csapatomtól érkezett, és ilyen sikeres lett Columbusban. Az ő eredményét is nagy dolog lenne megközelíteni.

A fogadtatásán érződött, hogy Columbusban a labdarúgás az első számú sportág. Hogyan élte meg a váltást?
Megható pillanatok voltak. Boldoggá tett, hogy olyan sokan összegyűltek a bemutatásomra, jólesett, amikor megláttam, mennyien várnak. 

Nagy céljai vannak a klubnak. Az utóbbi öt bajnokságból kettőt megnyert, ezek alapján jobb, mint a Philadelphia Union. Szeretném hozzátenni a magamét a sikerekhez, ez remek motivációt jelent.

Mikor szembesült azzal, hogy középpályás létére vérbeli gólvágóként tartják számon az amerikaiak?
Alapvetően mindig támadó voltam, gyerekkoromban és később az utánpótlás-bajnokságokban is. A honvédos korszakomban Marco Rossinál lettem védekező középpályás, mert az edzéseken úgy látta, hogy ezen a poszton tud a legjobban használni, a 6-os pozícióban vagyok képes kimagasló teljesítményre. Később, Bódog Tamásnál voltam klasszikus 10-es, a 4-4-2-es formációban én lettem a rombusz csúcsa. Jól is ment a játék. Később Pisont István, illetve Horváth Ferenc hozta vissza az igazi támadó énemet. Utóbbitól nagyon sokat tanultam a tizenhatoson belüli helyezkedésről.

Miért a 8-as számot választotta?
A 10-es mez foglalt volt, és nem akartam nagy számot választani. A Honvédnál és az első unionos évemben használt 6-os másé volt, a 8-as pedig ideális egy támadó középpályásnak.

Mennyire ismerte a leendő csapatát?
Természetesen képben voltam, többször játszottunk egymás ellen. Gördülékenyen ment a beilleszkedésem, jól fogadtak, segítőkészek a csapattársaim. Ami új volt, az a hazai öltöző és az edzőközpont. Minden nagyon modern, néhány éve épült, topkategóriás az edzőbázisunk, úgyhogy ezek alapján is kijelenthető, hogy jó üzletet csináltam a váltással. A csapat stílusa viszont teljesen más. 

Tetszik, ilyenben nem volt részem korábban; már az edzéseket is nagyon élvezem, a meccsekről nem is beszélve. Tényleg sokat van nálunk a labda. Az edzőm, a francia Wilfried Nancy rendkívül közvetlen, és talán az első a pályafutásomban, akinél ennyire fontos a labdatartás. Emlékszem, milyen idegesítő volt a Columbus ellen játszani, amikor egyszerűen nem fértünk hozzá a labdához. Sokkal jobban élvezem, hogy most már ezen az oldalon vagyok.

Emlékeznek még a klubnál Németh Krisztiánra?
Természetesen, még emlegetik is. Nem sok időt töltött Columbusban, ráadásul pont a világjárvány idején, de vannak, akik már akkor is itt dolgoztak. Megérkezésemkor rögtön mondták, hogy járt már itt magyar játékos. Amikor körvonalazódott a csapatváltásom, írtam neki, beszéltünk, mesélte, hogy akkoriban a hangulat nem volt az igazi, de a városban egyértelműen a foci a kedvenc sport. Ez nagy szó az Egyesült Államokban. Némó ajánlott hangulatos helyeket, programokat – benne is szép emlékek maradtak meg arról az időszakról.

Milyen élmény volt néhány hét leforgása alatt többször farkasszemet nézni Lionel Messivel?
Nemcsak én vártam az Inter Miami elleni összecsapást, hanem a szurkolóink is. Nézőcsúcsot hozott a mérkőzés, és sajnálhatjuk, hogy megint kikaptunk Messiéktől. Amiatt pedig különösen bosszús vagyok, hogy ezúttal a gólszerzés sem jött össze.

A meccs után az idősebbik fia összeállt egy képre az argentin legendával. Édesapjához hasonlóan ő is Messi-rajongó?

Együtt néztük a Barcelona meccseit, hamar megtanulta Messi nevét. Nagy fiú, már nyolc-éves, így a csapatváltásomból is mindent értett. Az elején mérges is volt, hogy a költözéssel felrúgjuk a kialakult életét. Ő is focizik, és sok időt tölt a barátaival a pályán kívül is. A gyerekek ezt mindig rosszabbul élik meg, ilyenkor nehézkesebb a váltás, de Columbusban ezzel is tisztában voltak. A családot is körbevezették a létesítményekben, hogy otthonosan érezzék magukat az új bázisunkon. A fotó készítésekor egyébként nagyon kedves volt Messi, de mivel angolul nem beszél jól, és állandóan óriási a tömeg körülötte, meglehetősen nehéz beszélgetni vele. Busquetsszel más a helyzet, a posztunkból adódóan többször is dumáltunk már a lefújás után.

A nagyobbik fia szereti a többi sportágat?
Kedveli az amerikai sportokat, Columbusban például már ő magyarázta nekem a baseball szabályait meccsnézés közben. Jó érzés, hogy a városban előkelő helyen szerepel a labdarúgás, Philadelphiában ugyanis mindig az amerikaifutball és a jégkorong árnyékában maradt.

Mikor követheti majd a család a városba?
Ahogy vége a tanévnek, jönnek utánam, addig a hétvégéket töltjük együtt. Folyamatosan néztem a házakat, az elmúlt hetekben rengeteg segítséget kaptam a klubtól. Van egy ember, aki végigmutogatta az ajánlatokat, és amelyik megtetszett, azt meg is néztük. Fontos azonban, hogy a környéken legyen jó iskola. Egy családos embernek ez hangsúlyos szempont, ezt tudják a csapatnál is. A nagyobb fiunk már negyedikes, itt pedig nincs szabad iskolaválasztás, ezért kiemelt jelentőségű az iskola. Abban egyetértünk a feleségemmel, hogy nem szeretnénk magániskolába járatni. Columbus kifejezetten családias kisváros, hangulatos parkokkal és játszóterekkel. Most úgy néz ki, megvan az álomotthonunk, bízom benne, hogy néhány héten belül be is költözhetünk. Addig maradok a szállodában.

Nyitókép: A Columbus Crew hivatalos Facebook-oldala